Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Leállás otthon

2008.04.06

Leállás otthon

Általában ha egy rendszeres drogfogyasztónak elviselhetetlenné vált a maga által kialakított lét, és meg szeretne szabadulni szenvedélyétől, a legelső lehetőségként az otthoni leállást választja.

Sajnos ennek sikerét semmi sem garantálja (még a hozzátartozók nagyfokú segítsége sem), hiszen a drogos szabja meg a leállás feltételeit és módját. A saját magának kitűzött céltól eltérhet és saját szabályait (amit a leállás kezdetén kialakít) áthághatja.

Az otthoni leállásra az a jellemző, hogy a drogos nem égeti fel maga mögött azokat az utakat, amiken eddig járt. Többnyire az anyagosok otthon is anyagoztak, ebből kifolyólag nem történik meg az a környezetváltás, ami kimozdíthatja az eddigi múltjából és gondolatvilágából.

Az elvonási tüneteket sokkal komolyabban (szinte felnagyítva) éli meg a leállni vágyó otthon, mivel jobban elengedi és elhagyja magát.

Néhány tanács:

  • Próbáljunk meg rendszerességet vinni a mindennapokba.
  • Az otthoni leállás nem azt jelenti, hogy ki sem mozdulhatunk a lakásból, de ha elmegyünk (kirándulni, sétálni stb.) olyan ember kíséretében tegyük, aki nem szenvedélybeteg és lehetőleg olyan helyre menjünk, amihez semminemű anyagos emlék nem köt. (Ez az elején nagyon nehéz, hiszen egy heroinistának a füstszűrő láttán is a lövés jut eszébe.)
  • Kemény drogoknál a fizikai rosszullét 3-4 hétig is tarthat (esetleg hasmenés és álmatlanság tovább is), ezért próbáljunk meg magunktól elfáradni a nap végére, mindenféle kemikália nélkül.
  • Évekig tartó kemény drogozás után a "drogos álmok" akár fél évig is tarthatnak. (Később visszatérhetnek, és talán soha nem felejtődnek el véglegesen)
  • Ha fizikai állapotunk megengedi keressünk munkalehetőséget.
  • Keressük fel régi barátainkat, ismerőseinket, akiket elhanyagoltunk az anyagozás során.
  • A beállásra (drogozásra) mindig találunk okot. De ne keressünk!
  • Minél több dolgot megváltoztatunk körülöttünk, annál nagyobb az esélyünk