Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Alapfogalmak

2008.04.06

Drog

Az angolszász nyelvhasználatban gyógyszert, kábítószert jelent. A WHO 1977-es ajánlása szerint drognak tekintendő minden olyan anyag, amelynek bevétele a fogékony biológiai struktúrák ingerléséhez vezet - és Pelicier nyomán - amelynek "fogyasztása tiltott vagy a nem tiltott anyagok közül, amelynek fogyasztása veszélyes, visszaélésre alkalmas vagy deviáns".

"Bármennyire meglepő is, sem a kábítószer, sem a pszichotróp anyag kifejezés nem orvosi fogalom, hanem jogi. A két kifejezést először az 1961-es Egységes Kábítószer Egyezményben, illetve az 1971-es Pszichotróp Egyezményben szerepelt. A korábbi nemzetközi egyezmények mindig csak az adott, nevén nevezett anyagra vonatkoztak (pl. Ópiumegyezmény). Ettől kezdve ment át a köztudatba a kábítószer-fogalom, de az említett egyezmény sem határozta meg a farmakológiai jellemzőit. Attól kezdve azonban kábítószernek tekintenek minden olyan anyagot, amelyik az említett egyezményben szerepel" (Nagy Gábor) .

Egy másik kifejezést is meg kell említenünk, ez pedig az egyre gyakrabban használt pszichoaktív szer fogalma. Ezt a kifejezést használják akkor, ha összefoglalva akarják megjelölni a visszaélésre használt anyagok tág körét, melybe beletartoznak az ún. pszichotróp anyagok, a szerves oldószerek, a kábítószerek, a gyógyszerek, vegyszerek, de az alkohol, a kávé és a cigaretta is.

A Drognet a tiltott és visszaélésre alkalmas pszichoaktív anyagok fogyasztásának, előállításának, forgalmazásának stb. problémájával foglalkozik. A pszichoaktív anyagok ezen csoportjába tartoznak az ENSZ egyezmények mellékleteit képező listákon szereplő kábítószerek és veszélyes pszichotróp anyagok. A következőkben a kábítószer és a drog kifejezéseket azonos értelemben használjuk a pszichoaktív szerek e csoportjára (hasonlóan a nemzetközi, elsősorban jogi fogalomhasználathoz).

Büntetőjogi értelemben kábítószernek az 1/1968. (V.12.) BM-EüM együttes rendelet 1-3. számú mellékletben felsorolt anyagok tekintendők. Figyelemmel a 286/A. § (2) bekezdésében foglaltakra kábítószeren a veszélyes pszichotróp anyagokat is érteni kell. Ezt a 4/1980. (VI.24.) EüM-BM együttes rendelet sorolja fel.

 

Visszaélés kábítószerrel

Orvosi értelemben a visszaélés (abúzus) helyett ma már elterjedtebb a káros szerhasználat fogalma. Ez a pszichoaktív szerek fogyasztásának olyan módja, amely egészségkárosodást okoz. Az egészségkárosodás lehet fizikai (mint pl. hepatitisz vagy HIV fertőzés a pszichoaktív szerek injekciós önadagolásától) vagy mentális (mint pl. a nagy mennyiségű alkohol fogyasztását követő depressziós időszakok) .

Szociológiai megközelítés a deviancia, a társadalmi beilleszkedési zavarok, a társadalmi minősítés, társadalmi környezet, stigmatizáció elméleti keretein keresztül közelíti meg a jelenséget. Glasscote és munkatársai szerint a kábítószer visszaélés a központi idegrendszerre ható anyagok, többnyire drogok olyan illegális, nem gyógykezelési célzatú használata, amely képes a mentális állapot olyan megváltoztatására, amely eltér a társas normáktól és meg nem felelőnek vagy bármely kis mértékben is, de kultúrától idegennek minősül.

A büntetőjog is másként definiál, a büntető törvénykönyv (Btk.) alapján határozza meg a kábítószerrel visszaélés fogalmát. Eszerint mindazon cselekmények összessége, amelyet a Btk. a 282.§ és a 282/A.§ tényállásokban megjelöl.

 

Dependencia

Viselkedési, kognitív és fiziológiai jelenségek meghatározott együttese, amely az ismételt használatot követően alakulhat ki. A következők jellemzik: erős vágy a szer bevételére, használatának a kontrollálási nehézsége, káros következmények ellenére a szedés folytatása, a drog szedésének előnyben részesítése más aktivitásokkal szemben, és hiányérzet, megnövekedett tolerancia, valamint néha fizikai megvonási tünetek.

 

Kábítószer-fogyasztók

Sokféle felosztás ismert a szakirodalomban, az alábbi meghatározást egyszerűsége és jelentés-tartalmi szempontjai alapján választottuk.
A WHO Szakértői Bizottsága 1973-ban a fogyasztók következő három típusát különítette el:

  • kísérleti kábítószer-fogyasztók (egyszeri vagy néhány alkalommal történő fogyasztás);
  • alkalmi kábítószer-fogyasztók ( a kábítószerek esetenkénti, speciális alkalmakkor való használata);
  • a függőségi helyzetben levő fogyasztók