Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kábítószer fajták

2008.04.06

A fű
(kender, marihuána, hasis, cannabis)
(Szleng: joint, rakéta, gyep, zöld, spangli, marcsi, csoki, ganzsa, növény)

 

Cannabis Sativa. A kender növénynek egy olyan hibridje, amelyben, nagymértékben található kábulatot előidéző hatóanyag a THC (tetrahidro-cannabinol). India, Pakisztán és Nepál területén hagyomány a kender élvezeti szerként való használata. Más országokban is termesztenek kendert, de az a rostkender, melyből kötelet és textíliát gyártanak. THC tartalma szinte elhanyagolható. Az asszírok már az i.e. 9. században tömjén helyett kendert használtak, és i.e. 600-ból írásbeli nyom van a kendergyanta kábító hatásáról. A terjedése a szkíták és a trákok közvetítésével történt.

Európában a 20. század második felében történt a cannabis-szívás széleskörű elterjedése. Paradox módon nyugat felől történt a terjedése. Indiában a mai napig is sok gyógyszerkészítmény hatóanyaga a cannabis.

Mivel különböző összetételű cannabis-készímények vannak illegális forgalomban, ezért nehéz lenne rendszerbe szedni. Általában a kábítószer egyezményekben a tradicionális indiai definíciók az elterjedtek:

  • A "csarasz", a cannabis növény gyantája, amiből a hasist készítik (préselt barna kocka vagy lap).
  • A "ganzsa", a növény virágzó, vagy termő ágvégei (csúcsok). Ebből készül a marihuána (zöld színű, összetört apró levelek). A mai értelemben vett marihuánának nagyon ingadozó lehet a THC-tartalma, mivel nem mindig a ganzsából készítik.
  • A "bhang" a növény többi része (szár, levelek), amelynek a THC-tartalma alacsony, teát, szirupot készítenek belőle.

Elsősorban a tradicionális országokban, hallucinációs mámor előidézésére és betegségek kezelésére használták.

A mai illegális terjesztés nem csak a tradicionális országokból indul (pl.: Mexico, Jamaica, Marokkó, Tunézia, Algéria, Törökország). Sőt a hazai délalföldi cannabis is felzárkózott az "élvonalhoz". Termesztésével a hidegebb éghajlatú országokban is foglalkoznak, zárt térben és mesterséges fénynél.

A hatóanyagát tekintve (THC) közel áll az LSD-hez. Mesterségesen, laboratóriumi közegben is előállítható a THC, de ez egy költséges eljárás, így marad a növénytermesztés és a magok illegális "import-exportja".

Fogyasztása cigarettába sodorva, pipából vagy vízipipából történik. Hollandiában divat a hasisevés is, süteményekbe sütve.

A fű tartós használata során fizikai függőségről alig beszélhetünk, bár ide sorolják a megvonáskor jelentkező rossz közérzetet és ingerültséget. Az opiátok testi függőségének tekintetében ez elhanyagolható, hiszen a szer elhagyását nem követi testi rosszullét. A pszichikai hozzászokás viszont jelentősebb, ez szorosan kapcsolódik a fű nyújtotta "élményekhez", boldogságérzethez.

”Belépő” drog-e a fű?

• Nem, mert a cannabis származékok használói nem feltétlenül használnak a későbbiekben kemény drogokat.

• Igen, mert a statisztikai adatok alapján, a "kemény" drogfogyasztók 99%-a a cannabis származékokkal kezdte drogos karrierjét. Hasis- és marihuána-függő személyeknek, 1 év elteltével, több mint 50%-a kezd stimulánsokat, illetve opiátokat fogyasztani. A füvező személy is a drogos szubkultúra részét képezi, ezért csak a többi anyag iránt való érdektelensége lehet a határ a keményebb drogok felé.

 

Veszélyei

  • a központi idegrendszer biogén aminjainak anyagcseréjébe avatkozik be
  • férfiaknál a vér tesztoszteronszintje és a spermiumok termelése csökken
  • légúti panaszok, irritáció, allergia
  • immunrendszer hanyatlása
  • a gondolkodás, logikai funkciók sérülése, reflex megváltozása
  • szorongás, zavartság, pánik alakulhat ki
  • erős lelki függőség
  • fogyasztása, tartása törvénybe ütközik

 

(Kokain, crack)
(Szleng: kokó, koksz, hó, kóla, rög, fehér)

 

A kokain alapanyaga a kokacserje (Erythroxylon Coca). Természetes lelőhelye: Peru, Bolívia, Brazília, Kolumbia. Már az inka birodalomban ismerték a kokalevél rágásának stimuláló hatását. Mivel kultúrnövény, ezért már az inkáknál is léteztek kokaültetvények. A mai napig is használják az őshonos, magaslaton élő indiánok a munkaerő és munkakedv növelésére. Az Andok több ezer méter magasságában fekvő fennsíkjain dolgozó indiánoknak szükségük is van rá, hogy az oxigénhiány okozta fáradtságot legyőzzék vele. Egy 1952-es statisztika alapján 4500 méter magasságban a fogyasztás általános, a tengerszinten az őslakosság 3%-a él csak a koka adta lehetőséggel.

Európában a kokalevél stimuláló hatását csak a 19. század utolsó évtizedeiben kezdték kutatni, mivel a gyarmatosítás idején áthozott kokacserjék hatásukat vesztették a hosszú út alatt. Mikor bebizonyosodott a stimuláló hatás, elkezdték az első kokaintartalmú italokat, borokat, gyógyteákat gyártani. 1885-ben forgalomba hozta J. S. Pemberton a Coca-Cola-t (kokainkivonat, koffein, növényi olajok, kóladió-kivonat) és meglepő módon álmatlanság ellen javallotta. 1907-ben a kábítószer-ellenes intézkedések hatására ki kellett hagyni a kokaint az italból. A kokalevél hatóanyagát 1879-ben azonosították, és nevezték el kokainnak. Gyógyászati és drogos szempontból a kokain sósavas sóját használják. Helyi érzéstelenítésként ma is használják szemészeti és gégészeti beavatkozásoknál. A kezdeti időkben stimuláló hatását is kihasználták - mint kedélyjavító - morfinisták és alkoholisták gyógyításakor. Freud is alkalmazta depressziós betegeknél és morfinistáknál, azonban kiderült, hogy nagyon erős pszichés függőség alakulhat ki tőle. 1912-ben már az ellenőrzött kábítószerek közé sorolták a hágai nemzetközi egyezményben.

A nagy kokainrobbanás akkor következett be (1973), amikor a kokainból a tiszta kokainbázist felszabadították a sósavas sókötésből (freebasing). Az ily módon előállított crack sokkal gyorsabban és intenzívebben hat, mint az eddigi kokain. A crack nagyon fontos tulajdonsága még, hogy az "újrakésztető" hatása rendkívül erős. Vagyis a flash újbóli átélése hamar és szinte legyőzhetetlenül követi az első adag beszívását, lövését.

Magyarország a kokain fogyasztást tekintve nem nagyhatalom. A szer drágasága miatt kevesen engedhetik meg maguknak a használatát. Hazánkra a kórházakból illegálisan kikerülő kokain inkább a jellemző (szemészeti és gégészeti kokain). Ez folyadék alakban és különböző koncentrátumokban létezik. Ezt a folyadékot szokták párologtatni, amíg a megfelelő koncentrátumhoz nem jutnak a fogyasztók. Gyakori még a "speedball", ami a kokain és heroin keveréke, mindkettő szernek a flash-e egyszerre üt be. A drogok közül a legerősebb pszichikai függőség okozója a kokain.

 

Veszélyei

  • légzési zavarok
  • túladagolás: kóma, halál
  • nyálkahártyák hanyatló működése
  • szippantás esetén: orrnyálkahártya kisebesedés
  • vesekiválasztás csökkenése és lassulása
  • májfunkciók csökkenése
  • keringési zavarok
  • szívritmuszavar, szívinfarktus
  • intravénás használat során: vérmérgezés, vénagyulladás, vérrögképződés, fekély, tályog, Hepatitis-B,-C,-D, AIDS -pánikroham
  • paranoiás tünetek
  • fokozott ingerlékenység
  • súlyos testi- és lelki függőség
  • fogyasztása, tartása törvénybe ütközik

Opiátok
(mákszármazékok, ópium, morfium, heroin, codein)
(Szleng: OP, M, hercsi, hernyó, nyalcsi, barna, maki, mák, tea, csája, kompót, stb.)

 

Az ópium a máknövény (papaver somniferum) tejnedve, amelyet az éretlen mákfejek bemetszésével nyernek. A fehér színű, folyékony tejnedv a levegő hatására megbarnul. Sok nyugateurópai országban csak engedéllyel és limitálva lehet termeszteni, nem így Magyarországon.
Két típusa van, az ópummák és az étkezési mák. Az ópiummákot Magyarországon csak a gyógyszergyári mákföldeken lehet megtalálni, de az étkezési máknak is magas az ópiumtartalma. Az ópium ismerete már a történelmi előtti időkre is jellemző. Ősi hazája India, Pakisztán, Afganisztán, Nepál, Irán. Főként fájdalomcsillapításra, köhögéscsillapításra, nyugtatóként és bélrendszeri zavarokra használták. Már 973-ban (Al-Biruni) ismerték az ópiumfüggőség fogalmát és ismertetőjegyeit, de az alkotórészeit még nem ismerték.
1805-ben a mák volt az első növény, amelyből növényi alkaloidot vontak ki tiszta állapotban (Friedrich Wilhelm Adam Sertürner). Az új anyagot morfinnak nevezték el. A mákban található alkaloidok: morfin, noszkapin, papaverin, kodein, thebain és narcein. A drogozás tekintetében a morfin és a kodein a számottevő. 1820-ban már gyártották a kristályos morfint, amelyet már intravénásan is alkalmaztak, ebből kifolyólag az ópiumszívás ősi módját már felváltotta a morfium intravénás használata. További kísérletek során megpróbáltak szintetikus módon morfint előállítani, de a tudomány akkori állása szerint ez még nem volt lehetséges (ma már létezik a Dolargan, Metadon, Depridol). Így csak egy félig szintetizált morfint tudtak előállítani, a diacetil-morfint (heroint) 1898-ban.
Eleinte úgy hirdették, hogy ez a morfinfüggőség hatásos gyógyszere, de rövid időn belül kiderült, hogy a hozzászokás rövidebb idő alatt kialakul, mint a morfin esetében. A mai opiátok szinte semmit sem változtak a történelem folyamán, kivétel a szintetikus metadon, amelyet nálunk is használnak opiátfüggők leállításához.

Most essen szó a Magyarországon megtalálható ópiumtartalmú drogokról és gyógyszerkészítményekről. Hazánkban a "legősibb" opiát a máktea (népies nevén a mákony), amit ma is használnak olcsósága miatt. A mákteás drogosok szívesen kombinálják barbiturát- és glutethimid-tartalmú nyugtatókkal (Noxyron), mivel ez a morfin hatását megerősíti.
A mák növényből nyert opiát másik formája a "metszett"-, más néven "zöld"-mák, amit az éretlen mák bemetszésével nyernek. A kifolyó máktejet kiégetik és szájon át vagy vénásan juttatják a szervezetbe. Hogy a metszett mákot tartóssá tegyék, savazni is szokták (ecetsav). Gyakran az így nyert anyag erősebb az illegális forgalomban lévő heroinnál. A veszélye, hogy a dózis nem számítható ki, és gyakran a savazásnál acetont használnak, a mákföldekről pedig nem lehet megállapítani, hogy mikor és mivel permetezték.
Létezik a mákból bonyolultabb technikával előállított opiát, a "kompót". Alapja a máktea, amit ionizálnak, ammonizálnak, savaznak és párologtatnak, így a végtermék egy barna folyékony koncentrált ópium. Ez az eljárás Lengyelországból jött be hozzánk. Ha az arányokat eltévesztik gyakran haláleset is bekövetkezhet. Mivel ezeket az eljárásokat otthoni körülmények között végzik, ezért a végtermékek rendkívül koszosak. A heroin előállítása szintén nem steril körülmények között megy végbe, nem is beszélve, hogy mire eljut a fogyasztóhoz gyakran négyszer-ötször is "beütik" (hígítják). Így az utcai heroinnak sokszor magasabb a szőlőcukor, kinin, tejcukor vagy Nesquick-kakaó tartalma. (Ezt hívják heroin light-nak). Veszélye, hogy a heroint használó hozzájuthat tiszta (nem beütött) anyaghoz, melynek nincs tisztában az adagolásával. A szer drágasága miatt általában intravénásan használják, de szokták szívni is (fóliázás, sárkányeregetés).
A magyar gyógyszeripar is előállít opiát tartalmú készítményeket (Egis, Tiszavasvári Alkaloida). Ezek közül a legközkedveltebb a Hydrocodin-cseppek volt, melyet ma már nem gyártanak, ezt intravénásan használták az opiátfüggők. Létezik még az ampullás morfin ("M"), a Hydrocodin tabletta ("hidró"), Codenium-hydrocloricum tabletta, Coderit-tabletta ("ritt"), melyeknek a fő hatóanyaga a kodein. Természetesen tartalmaznak más hatóanyagokat is (pl.: ephedrin). Ezekből a tablettákból egy erős opiátfüggő az elvonási tünetek megszüntetéséhez, akár 70 db tablettát is bevehet. Az opiátok összességére igaz, hogy a viszonylag rövid használatot követően rendkívül erős fizikai és pszichés függőséget alakul ki. A pszichés függőség kezelése, gyakran éveket igénybe vevő feladat.

 

Veszélyei

  • túladagolás: keringési és légzési zavarok, halál
  • általános leromlott testi állapot, vitamin és kalciumhiány
  • gyomor- és bélműködési zavarok
  • májfunkciók csökkenése
  • intravénás használat során: vérmérgezés, vénagyulladás, vérrögképződés, fekély, tályog, Hepatitis-B,-C,-D, AIDS
  • szennyező anyagok véráramba jutása
  • általános érdektelenség minden más iránt
  • súlyos testi- és lelki függőség
  • fogyasztása, tartása törvénybe ütközik

Gombák, kaktuszok, egyéb növények
(peyote, psilocybe, meszkalin,
légyölő galóca, csattanó maszlag)

 

A gombák és kaktuszok a természetes képviselői a hallucinogén anyagoknak. Megismerésük már háromezer évvel ezelőtt megtörtént (a sziklarajzok bizonysága szerint). Közép- és Dél-Amerika a fő természetes lelőhelyük ezeknek a növényeknek. Fogyasztásuk az indiánoknál és más primitív társadalmakban a vallási ceremónia részét képezték, a növény fogyasztása náluk nem jellemezte a visszaélést, vagy az élvezet keresését. Segítségével a gyógyító ember, sámán, varázsló, válaszokat talált mindenféle gondra, betegségre vagy jóslásokba bocsátkozott. Az istenekkel való kommunikáció részeként tekintettek rá. 1953-ig szinte csak mondákból, legendákból ismerték ezeket a növényeket, hatóanyagukat ekkor kezdték el kutatni. Mexikóban kezdődött a kutatás, ahol biológusok, botanikusok és vegyészek dolgoztak együtt, többek között Albert Hofmann farmakológus (az LSD felfedezője). Rövid idő alatt sikerült azonosítani a hallucinogén növények hatóanyagait.

A peyote (Lopphophora williamsii) egy kaktusz, Mexikóban honos, de az északi indián törzsek is megismerkedtek vele a vándorlásaik folyamán (kiovák, komancsok). Gyógyításra, jóslásra, és ünnepeken a transz állapot elérésére használták és használják ma is (rezervátumokban). A növény testét karikákra vágják és kiszárítják, így konzerválják. Hatóanyaga a meszkalin (trimetoxi-fenetilamin) melyet olcsóbb mesterséges úton előállítani, ezért a kaktuszt ritkán termesztik, és a vele való visszaélés is ritka. A psilocybe gombát szintén törzsi rítusoknál és jóslatoknál használták a mexikói indiánok. A hatóanyag okozta vízióból történt a jóslás, és ünnepekkor transzállapotot érték el vele. A mai napig is 9 indián törzs használja. A spanyol hódítás idejében tiltották az indiánoknak mind a kaktusz, mind a gomba fogyasztását. Az ördög művének és a kereszténység terjedése gátjának tekintették. Az idő folyamán sok indián törzs felvette a kereszténységet, de a gombakultusz beépült a szertartásukba. Az ő estükben nem beszélhetünk drogvisszaélésről, hiszen 3500 éves kultusznak a része. Albert Hofmann kutatta a psilocybe gombát, és rátalált a pszilocin hallucinogén hatására. Megpróbálták gyógyszerként való alkalmazását, de eredménytelen volt. A 20. században keltette fel a drogos társadalomban az érdeklődést, amikor már létezett az LSD.

Természetesen több hallucinogén gomba létezik, többek között a Magyarországon is honos légyölő galóca (Amanita muscaira), melyet a szibériai sámánok évszázadokon keresztül használtak. A népvándorlás során feltehetően a finnugor népek sámánjai is éltek vele. (A dózist elég pontosan ismerhették, mivel egy darabka gomba képes egy családot kiirtani).  őshonos még, (népies nevén) a csattanó maszlag, melynek magjaiból készítenek főzetet. Magyarországra elég ritkán jutnak el délamerikai gombafajok, de több helyen lakásban termesztik. Fizikai függőség nem alakulhat ki, de rendszeres használata lelki függőséget eredményez

 

Veszélyei

  • túladagolás: mérgezés, halál
  • májkárosodás
  • vesekárosodás
  • szorongás, pánik, kellemetlen fenyegető tartalmú hallucinációk
  • lelki függőség kialakulása
  • fogyasztása, tartása törvénybe ütközik

LSD
(STP, DMT)
(Szleng: trip, trinyó, lecsó, nyalóka, nyalcsi, bélyeg,
papír, sav, +ábrák neve: Simpson, budha, ohm,
smile, batman, epres stb.)

 

Nagyon sok, a természetben előforduló hallucinogén hatóanyag kutatása előzte meg az LSD feltalálását. 1918-ban már hatásos gyógyszereket állítottak elő az anyarozsból. Az anyarozs a középkori járványok (Ignis Sacer, szent tűz) egyik pusztítója volt (hallucinációval, delériummal és végtagüszkösödéssel járt). Sokáig nem tudták mi okozta ezt. Csak a 17. században fedezték fel az anyarozsmérgezést. Az anyarozs a rozskalászon élősködő gomba, amit a 17. századig együtt őröltek a rozskalászokkal rozslisztté. Annak ellenére, hogy az okot és az okozót már ismerték, 1929-ben, Írországban és Ukrajnában, 1953-ban pedig Franciaországban és Belgiumban volt tömeges mérgezés. Amit az anyarozsból készítettek 1918-ban, annak egy része természetes alkaloid volt, a másik része félszintézissel készült. Az anyarozs félszintetikus alkaloidja az LSD (lizergsav-dietilamid), amit 1938-ban sikerült Albert Hofmannak előállítania. Kezdetekben alkoholisták és skizofrének pszichiátriai kezelésére alkalmazták, de a kezelések csődöt mondtak, mivel a betegeknél erős hallucináció és személyiségmódosulás következett be. A skizofrének állapota pedig romlott. Az elvégzett állatkísérletek is meglepő eredményt mutattak, egy a szer hatása alatt álló pók, összevissza szőtte a hálóját, egy macska pedig páni félelembe esett az egerek láttán. Ezek után felhagytak a szer gyógyászati alkalmazásának kísérleteivel.

1960-ban, a Harvard Egyetem professzora, Timothy Leary száz önkéntesen kezdett el kísérletezni, és a szer "tudatszélesítő" hatását vizsgálta. 1963-ban elbocsátották az egyetemről, de ekkor már híre ment az LSD-utazásnak (trip). A használók köre nagyon hamar kiszélesült a hippimozgalom által. Mivel fizikai függőség nem alakult ki tőle, nagy tetszés fogadta a szer megjelenését a vizuálni, hallucinálni vágyók körében. Az LSD-t körbefonták az idealista, misztikus magyarázatok és értékelések. Megalakultak a kommunák (kb. 75.000 fő), vallások alakultak ki (pszeudohinduizmus), és voltak, akik mindenféle misztikum nélkül csak élvezték az "utazást". Lassan az egész világ megismerkedett az új "intellektuális" és "kultikus" szerrel. Kikísérleteztek más triptaminszármazékokat is, pl: STP (a derű, béke, nyugalom szavak rövidítése), DMT (dimetil-triptamin), DET (dietil-triptamin) és kombinálták amfetaminokkal is: DMA, MDA, TMA. Az LSD-t a mai napig is illegális laboratóriumokban állítják elő (de nem mindig steril körülmények között). A kellően hígított lizergsavat tálcákba öntik, és az előre perforált és grafikával ellátott íveket belemerítik. Árulják tabletta (Microdot) és zselé formájában is. Kis mennyiség esetén tudatmódosulást, nagyobb mennyiség esetén hallucinációt idéz elő. Kellően nagy dózis felett, már csak a hatás időtartama növekszik. Ezért az illegális kereskedelemben 8, 12, 24 órás trippet lehet kapni. Rendszeres használata során, pszichikai függőség alakulhat ki, a dózis emelkedik, maradandó pszichés károsodást szenvedhet a fogyasztó. Lappangó skizofrénia felszínre törhet, gyengébb idegrendszerűek akár egyszeri használat során is depresszióba, apátiába eshetnek.

 

Veszélyei

  • lappangó pszichés betegségek felszínre törhetnek: skizofrénia, paranoia, pánikbetegség, halálfélelem
  • ön- és közveszélyes magatartás léphet fel (ez nem azt jelenti, hogy minden trippes kiugrik az ablakon, mert azt hiszi, hogy tud repülni)
  • énvesztés és realitásérzék elvesztése
  • vesekiválasztás csökkenése és lassulása
  • májfunkciók csökkenése
  • szorongás, pánik, kellemetlen fenyegető tartalmú hallucinációk
  • motivációk, érdeklődés elvesztése
  • lelki függőség kialakulása
  • fogyasztása, tartása törvénybe ütközik

Speed
(amfetamin, metamfetamin)
(Szleng: gyors, gyros, gonzálesz, gonzi, spuri, sebesség, fehér)

 

Az amfetamint a harmincas években hozták forgalomba Európában, és széles körben kezdték használni élénkítő szerként és depressziós állapotok kezelésére.
Magyarországon Aktedron néven került forgalomba, később a szintén amfetamin-származékú Gracidin néven. Hamar nagy népszerűségre tett szert, mivel a hatása hasonló a kokainéhoz, de nem volt szigorú kábítószer-ellenőrzésnek alávetve, és tartós használatát nem kísérte erős függőségi viszony. Az ötvenes években fogyasztószerként és antidepresszánsként írták fel orvosok. Felhasználói: vizsgára készülő diákok, fogyni vágyók és kamionsofőrök voltak.

A II. világháború idején 1938-ban, a német hadseregben is elkezdték használni, később már az összes hadsereg használta az "energiatablettát". A brit haderő a II. világháború alatt 72 millió tablettát fogyasztott, a Japán hadiparban dolgozók, és pilóták körében kötelezővé tették a fogyasztását. Az amerikai haderőnél fegyelmi okokból őrizetbe vett katonák 25 %-a volt amfetaminfüggő. A világháború katonái után, a sportolók körében terjedt el, és terjed a mai napig is. 1971-ben vonták nemzetközi ellenőrzés alá.

Napjainkban ismét robbanásszerűen emelkedik a speedet használók száma. A diszkók és partyk drogjának tekintik. Hatását a pörgés, álmatlanság, kitartó fizikai erő jellemzi. Felhasználási módozatai: a szippantás (orron keresztül), a tabletta és az intravénás használat. Enyhe fizikai függés kialakulhat, de számottevő a pszichés függőség. Gyakran kombinálják heroinnal, így a hatása hasonlít a "speedball"-ra (kokain+heroin).

 

Veszélyei

  • túladagoláskor: keringési zavarok, túlhevülés, kezelhetetlenül magas vérnyomás, légzési nehézség, kóma, halál
  • szippantás esetén: orrnyálkahártya kisebesedés
  • kiszáradás
  • vesekiválasztás csökkenése és lassulása, mellékvese-károsodás
  • májfunkciók csökkenése, májkárosodás
  • intravénás használat során: vérmérgezés, vénagyulladás, vérrögképződés, fekély, tályog, Hepatitis-B,-C,-D, AIDS
  • pánikroham, szorongás, téveszmés tünetek kialakulása
  • motivációk, érdeklődés elvesztése
  • ingerlékenység
  • lelki függőség kialakulása
  • fogyasztása, tartása törvénybe ütközik

Ecstasy
(XTC, MDMA)
(Szleng: ex, x, bogyó, +ábrák neve: dollár, napocska,
hógolyó, smile, elefánt, stb.)

 

MDMA (metiléndioxid-metamfetamin). 1913-ban állították elő Németországban. A 70-es években pszichés betegek kezelésére alkalmazták, robbanásszerű elterjedése a 90-es évekre tehető. Napjainkban a legelterjedtebb drogok közé tartozik. Ötvözi az amfetaminszármazékok gyorsító hatását és az euforizáló szerek boldogságérzetét, nem véletlenül a táncos, zenés helyek drogja. Illegális laboratóriumokban állítják elő, ezért a forgalomba kerülő tabletták erősen szennyezettek lehetnek, vagy más hatóanyagot is tartalmazhatnak. Az illegális kereskedelemben dombornyomással készített "ábrás" tablettaként, kapszulában vagy poralakban lehet hozzájutni. Többnyire szájon keresztül, de előfordul, hogy intravénásan juttatják a szervezetbe.

Az ecstasy tabletták teljesen összefonódtak a mai kor divatos zenéivel (acid, house, rave, techno) és a társasági partydrogok közé sorolják. Fizikai függőség nem alakul ki tőle, a pszichés függés pedig hasonló, mint a speed esetében. Pszichés és idegrendszeri betegségek kialakulásánál döntő szerepe lehet.

 

Veszélyei

  • túladagoláskor: keringési zavarok, kiszáradás, kezelhetetlenül magas vérnyomás, légzési nehézség, kóma, halál
  • vesekiválasztás csökkenése és lassulása, vesekárosodás
  • májfunkciók csökkenése, májkárosodás
  • pánikroham, szorongás, téveszmés tünetek kialakulása
  • motivációk, érdeklődés elvesztése
  • ingerlékenység
  • lelki függőség kialakulása
  • fogyasztása, tartása törvénybe ütközik

Szerves oldószerek
(ragasztók, hígítók, csavarlazító)
(Szleng: CsL, ragi, szipu, pálma, stb.)

 

A szerves oldószerek szippantása nem új keletű, hiszen az altatásra használt éterrel való visszaélés, régebben nem tartozott a ritkaságok közé. Bár hazánkban az éter ivása terjedt el.

A szipuzás a legolcsóbb drogok egyike, ugyanakkor a szervezetet károsító hatása rendkívül gyorsan és nagyon súlyos mértékben alakul ki. A szerves oldószer belélegzése szinte azonnali részegségi állapotot teremt. Magyarországon a hatvanas évek elején kezdődött el a szerves oldószerek szívása.

Szerves oldószert tartalmazó készítmények: benzinek, gázok, lakkok, ragasztók, festékek, hígítók. Hallucinációt előidéző hatóanyagok: toulol, aceton, triklóretilén, benzin.
Egyszeri használata során is, maradandó szervi elégtelenségek léphetnek fel. A hatóanyagok többsége fizikai függést nem, viszont erős pszichés függőséget okozhat.

 

Veszélyei

  • oxigénhiány, légzésbénulás, fulladás, halál
  • eszméletvesztés
  • vesekárosodás
  • májkárosodás
  • agy-, tüdőödéma
  • erős zavarodottság, ömkontrollvesztés
  • szellemi leépülés
  • erős lelki függőség

Poppers
(alkyl-nitritek, rush)

 

A drogok történetében fiatalnak számító kábítószer. Nálunk a drogtörvény nem, de a gyógyszertörvény kitér a használatukra. Vény nélkül illegálisnak minősül. Nagy-Brittaniában legálisan használható és kapható. Sőt az Interneten is foglalkoznak a kereskedelmével.
Főleg sex-shopokban, homoszexuális mulatókban és videókölcsönzőkben árulják általában 3 ml-es ampullákban. Egy-két éve még a homoszexuálisok privilegizált drogjának tekintették, ma már jelen van diszkókban, partikon, mulatókban.
Magyarországon nem tartozik az elterjedt drogok közé. Kis üvegekben, fiolákban árulják, különböző fantázianévvel ellátva. (Bad Red, Bronx, G.I., One, Rush, Hard Ware, Quick Silver, Rock Hard, Rave, Kix, TNT, XXX-rated). Különbség nem csak a csomagolásukban van. Hatóanyaguk is különböző, de mindegyik az alkyl-nitritek csoportjába tartozik: amyl-nitrit, propyl-nitrit, butyl-nitrit, izobutyl-nitrit. A cimke nélküli poppers, rossz minőségű, kétes eredetű nitritre utalhat.
A hatásuk azonban azonos, gyorsítja a szívverést, de a vérnyomást csökkenti. Többnyire a nemi vágy serkentésére, fokozására használják, ellazítja és ingerli a végbélzáró simaizmokat
(*1987-ben az USA-ban a homoszexuális férfiak 95%-a rendszeres nitrit-használatról számol be). Van aki csak a gyors, euforizáló, "ütős" flash-e miatt használja.
A folyadék gőzének belégzése után a hatása azonnal érezhető. Közvetlenül az üvegből, vagy átitatott zsebkendőből történik a belégzés. Használatának gyakori kísérője a fejfájás, szédülés, eszméletvesztés, mivel a vérnyomást csökkenti.
Az orr kisebesedését Ebrimycin gél-el szokták enyhíteni.

*Nerukar LS, Biggar RJ, Goedert JJ et al. Antiviral antibodies sexual men: Correlation with their life-style and drug usage in the sera of homosexual men Med Virol 1987

Veszélyei

  • ájulás, eszméletvesztés, szívroham
  • nyálkahártya száradás, sebesedés
  • szaglószervek hanyatlása
  • szájon át történő használata életveszéjes
  • amennyiben bőrre kerül, azonnal le kell mosni
  • fogyasztása, tartása törvénybe ütközik