Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Droggal, drog nélkül

2008.04.06

Droggal, drog nélkül

– történetek a mesterséges mennyországokból –

 

A drogok fő jellemzői[1]

 

1. Serkentő hatású drogok, stimulánsok

1.1. Legális

 

Koffein A koffeintartalmú italok a legelterjedtebb központi idegrendszeri serken­tő­szerek. Ilyen italok nyerhetőek a tealevélből, kávémagból, kóladióból, de még a kakaómagból is. Ezek a növények mind tartalmaznak koffeint, eltérő hatásukat a koffein mennyisége és a többi alkotórész tulajdonságai határozzák meg.

 

A kávé történetéből

A kávécserje valószínűleg Etiópiából származik, ahol a legenda szerint a kopt szer­ze­te­sek figyeltek fel arra, hogy a kávécserjéről legelő kecskék igen virgoncak lettek. Hogy ne alud­­ja­nak el az éjszakai ima alatt, élénkítő italt készítettek a kávéból.

A nyugati utazók az iszlám országaiban találkoznak a kávéval. Az arábiai muzulmánok szin­tén a hosszú virrasztások megkönnyítésére fogyasztottak kávét. A szigorú és konzervatív papi csoportok azonban a kávét méregnek nevezték, és használatát tiltották, szigorú bünte­té­sek­kel szankcionálták. Ennek ellenére a kávé neve mára teljesen összeforrt Arábiáéval.

Egyiptomban a XVI. században komoly felfordulást jelentett a kávé megjelenése. Megtil­­tották a kávékereskedést, ha valahol kávét találtak, azt elégették, de mindezek mellett persze az ital csak még gyorsabban terjedt.

Magyarországra a török uralommal együtt a XVI. században, nyugatabbra a XVII. században érkezik meg a kávé, s a párizsi lelkes fogadtatás, az erre épülő kávéházi kultúra dönti el vég­képp a sorsát.

 

Nikotin A nikotin a Nicotiana tabacum leveleinek alkaloidja, melyet 1828-ban izoláltak. A dohányfüst hatóanyaga a nikotin, de nem hanyagolhatóak el a karcinogén kátrányok és a szénmonoxid sem. A nikotin nagyon erős méreg. Bőrön keresztül és inhaláció útján egyaránt felszívódik, bejut az anyatejbe is. Halálos adagja: 20–60 mg.

A nikotin kettős jellegű (előbb izgató, majd bénító) hatása miatt az általa kiváltott tünetek elemzése, öszefoglalása rendkívül nehéz. A dohányosok szituációfüggő hatást tulaj­do­ní­tanak a drognak: szerintük stresszhelyzetben feszültségoldó nyugtatóként, koncentrációt igény­lő szituációban pedig stimulánsként viselkedik. Ez arra enged következtetni, hogy a ténylegesen észlelt hatások nagyrészt pszichés eredetűek, azaz erősen függnek a dohányos várakozásaitól, a fogyasztás körülményeitől. Egyesek szerint a cigarettázás által kiváltott állítólagos „nyugalom” képzete hamis: a cigaretta valójában csak a nikotinhiányból fakadó feszültséget oldja fel.

 

A dohányzás történetéből

Kolumbusz és más felfedezők az Újvilágban döbbenten tapasztalták, hogy az indiánok száraz leveleket hordanak magukkal, amelyeket meggyújtanak és megisszák a „füstöt”. Mikor két, XVI. századi angol hajóskapitány hazavitt magával három indiánt Londonba, azok „képtelenek voltak abbahagyni a füstölést, és vitték magukkal a dohányt is”. Az európai ten­ge­részek is kipróbálták, és rájöttek, hogy szeretik a füstöt. Azután azt is kénytelenek voltak tapasztalni, hogy már mindennap akarnak egy kicsit füstölni, és olyan vágy alakul ki bennük, amelyet egyedül a dohány tud kielégíteni. Így a tengerészek kénytelenek voltak magukkal vinni a növényt, hogy mindig meglegyen az utánpótlás. Mivel egyre többet utaztak, a dohány nagyon gyorsan elterjedt az egész világon.

Az amerikai kontinensen az első dohányzásból eredő problémát az Egyház támasztotta. Az indiánok ugyanis állandóan – így a templomban is – füstölni akartak, és a misszionáriusok is megszerették a dohányt. Így törvényt kellett hozni, hogy a dohányzás minden formája tilos a templomokban.

1650-re már számos törvény született a dohányzás ellen, és a pápa is lépéseket tett az ügyben, de hasztalan. IV: Murád szultán 1633-ban halállal fenyegette meg a dohányosokat, de az igazi rajongókat ez sem tartotta vissza. Érdemes megfigyelni, hogy ha egy országban kialakult a dohányzás szokása, ott mindvégig meg is maradt. Még különösebb, hogy 1492 óta semmit nem találtak, ami átvehetné a dohány szerepét. Ha a dohányos rászokik az ópiumra vagy a marihuánára, azért megőrzi a dohányzás szokását is, tehát nem a szertartás, hanem maga a dohány van a szenvedély hátterében.

 

A dohányzás és a kávé az életünkben

Ez a táblázat a különböző halál-okok arányát mutatja Magyarországon és más orszá­gok­ban. Hogyan következtethetünk ezekből a számokból a magyar lakosság kávé- és cigaretta­fo­gyasz­tási szokásaira, illetve a fenti szerek egészségkárosító hatására?

 

Halálozási arányszámok két fő halálok szerint 1993-ban

(százezer lakosra számítva)

 

Ország

Rosszindulatú daganat

Keringési betegség

Magyarország

312,84

751,71

Ausztria

244,26

544,46

Bulgária

183,86

810,46

Csehország

270,40

638,72

Dánia

305,94

513,88

Finnország

198,84

485,14

Görögország

202,55

460,73

Lengyelország

196,81

529,76

Németország

262,36

541,16

Oroszország

203,37

764,06

Svájc

242,17

390,83

Japán

190,41

255,26

 

 

1.2. Illegális

 

Amfetamin-származékok Stimuláló, élénkítő hatású drogok. A speed-et por alakban szip­pantják, az ecstasy-t (XTC) tabletta formájában terjesztik. A szer használata általános felgyor­su­lást, emelkedett hangulatot, fokozott önérzetet eredményez. Megszűnik a fáradtság- és éhség­ér­zés. Ezt a hatást kihasználva diákok és sportolók is alkalmazzák teljesítménynövelő céllal. Leg­elterjedtebb alkalmazása a hétvégi szórakozás feldobott hangulatának előidézésére, fokozására irányul (DISCO-drog, Party-drog).

Az amfetamin-származékok rendszeres használata a túlterhelés következtében tönkreteszi a szív-, máj-, veseműködést, de egyszeri túladagolásuk is súlyos, életveszélyes állapotot idézhet elő (infarktus, agyvérzés, hiperventilláció).

Az amfetamin-származékok használata igen gyorsan okozhat hozzászokást és pszichés füg­gőséget, mert a szer kiürülése után depresszió jelentkezik, és ezért egyre nagyobb adagok válnak szükségessé. A kényszeres XTC-használónak a megváltozott biológiai működés fel­bo­rít­ja az egész megszokott életformáját, életvezetési nehézségeket okoz. A DISCO-drogok kö­vet­kezményei az éjszaka hazafelé tartó kontrollvesztett fiatalok által okozott közlekedési balesetek.

 

Az amfetaminok történetéből

1927-ben egy kaliforniai gyógyszerész állította elő. Érszűkítő hatása miatt szénanátha, megfázás és más légúti betegségek esetére mint inhalálószer került forgalomba. Később kimu­tatták, hogy étvágycsökkentő hatása miatt jól használható elhízott betegek súlyszabályozására is. A II. Világháborúban az amerikai pilóták energiáik és figyelmük növelésére szedtek amfetamint.

A stimuláló hatásról szóló újságcikkek vezettek a Benzedrin nevű szerrel való vissza­élé­sekhez. A Benzedrin helytelen használatára 1936-ban került sor először, amikor a minnesotai egyetem pszichológia-hallgatói a különféle drogokkal folytatott kísérletek során maguknak is beadtak Benzedrint, hogy éjszaka hatékonyabban tudjanak tanulni. A szer használata gyorsan terjedt. Kamionsofőrök, éjjeliőrök szedték, hogy el ne aludjanak munka közben. Az Egyesült Államokban végül szabályozni kellett a gyógyszer forgalmát – már csak receptre volt kapható.

A kamionsofőrök között máig is igen elterjedt az amfetaminok használata. A dózisok nagyságát városnevekkel adják meg, ami arra utal, hogy ekkora távolságot lehet pihenés nélkül megtenni.

 

Amfetaminok az életünkben

 

Eleinte nem történt semmi. Egyszerűen semmilyen hatással nem volt rám. Mintegy négy órával a tabletta bevétele után, a party végén, hazamentem. Lefeküdtem, de nemsokára arra ébredtem, mintha valaki állt volna a hasamon. A pulzusom kiütötte a mennyezetet, én pedig teljesen pánikba estem. Alagút-vízióm volt. A szívverésem hol iszonyatosan lelassult, hol újra felpörgött. Megpróbáltam mentőt hívni, de már nem tudtam magam telefonon megérttetni. Szerencsére a lakótársam észrevette, hogy valami baj van. Addigra viszont meg voltam győ­ződ­ve, hogy most azonnal meghalok. Mire a mentő megérkezett, már majdnem teljesen öntuda­to­mon kívül voltam. Bevittek az intenzívre, sok vizet itattak velem. Amfetamin-túladagolásom volt, a szívem ezért túl gyorsan vert, a vérnyomásom pedig túl magas volt, így időnként pánik­álla­potba kerültem. Estefelé hazaengedtek. Utána még öt napig nem tudtam aludni, annyira erősen hatottak rám az átélt események.

(20 éves egyetemista fiú)

 

Kokain A koka leveléből előállított, elsősorban Amerikában használatos, de itthon is terjedő igen drága szer. Régebben elsősorban szippantószerként használták eufóriát okozó és hangulatjavító hatása miatt, ma már intravénásan is alkalmazzák. Feloldja a gátlásokat, így használata közben gyakori a kockázat- és veszélykereső viselkedés. Nagyfokú pszichés függőséget eredményez. A szer kiürültével kínzó fejfájás, feszültség, majd fáradtság, levertség jelentkezik. Fizikai függőséget nem, de súlyos testi elváltozásokat okoz: tartós használata következtében álmatlanság, étvágytalanság, májkárosodás, majd teljes testi hanyatlás lép fel.

Még a kokainnál is veszélyesebb változat a crack, amelyet kokain-hydrokloridból állítanak elő, és sárgás kavicsok formájában terjesztenek. A kokainnal ellentétben olcsó. Dohány vagy marihuána közé morzsolva pipából szívják. A crack feloldja a gátlásokat, és a legagresszívabb ösztönöket szabadítja el. A rövid eufóriát mély depresszió követi. Fizikailag igen gyorsan tönkreteszi a szervezetet.

A kokain- és crackfüggőségből való szabadulás a rendkívül súlyos depressziós állapotok miatt komoly gyötrelmet okoz, és csak keveseknek sikerül.

 

A kokain történetéből

A dél-amerikai indiánok számára a kokacserje levelének rágcsálása a mindennapi élet szer­ves része, és ezenkívül jelentős vallási és kultikus szereppel bíró rituálé. A kulturális szerepen kívül a kokacserje hatóanyagának fontos élettani hatása is van: segíti leküzdeni a rendkívül magas tengerszint feletti magasság okozta betegséget, csökkenti a fáradtság- és éhségérzetet, ami a kopár hegyek között élő, gyakran éhező, alultáplált indiánok számára nem lebecsülendő. A spanyol felfedezők érkezése előtt az indiánok életében ugyanolyan szerepet játszott a koka, mint az európai ember számára az alkohol. Többszáz éven át éltek ezzel a szerrel, anélkül, hogy bár­milyen nagyobb mértékű káruk származott volna ebből az itt élőknek. A kokával való vissza­élés az indián kultúra lassú megsemmisülésével egyidejűleg vette kezdetét, amikor az arany­bá­nyákban halálra dolgoztatott indiánoknak élelem helyett kokát adtak, hogy jobban bírják a nehéz fizikai munkát.

 

 

A kokain az életünkben

 

Este 11 óra felé mentem haza, és hosszú előadásba kezdtem az anyámnak. Talán az UFO-król beszéltem, nem tudom, de arra határozottan emlékszem, hogy nagyon okosnak, világos fejűnek éreztem magam. Tény, hogy azelőtt soha nem tartottam otthon ilyen kiselőadást. Vagy három órán keresztül beszéltem, anyám pedig nem mert otthagyni, mert egyszerűen nem ismert rám, nem tudta, mi történhetett velem.

(18 éves fiú)

Tompító hatású drogok

Legális

 

Kodein, hidrokodein Az ópiátok csoportjába tartozó köhögéscsillapítók. Euforizáló ha­tá­suk az illegális ópiátokénál kisebb. Nem minősülnek kábítószernek. Bár – főleg a 70-es években – gyakoriak voltak az ezekkel a szerekkel való visszaélések, gyógyszertári forgalomban – mint köhögéscsillapítók – máig is receptre kaphatók és szigorú orvosi utasítás szerint alkalmazhatók.

 

Nyugtató, altató gyógyszerek (barbiturátok) A barbiturátok társadalmunkban a leg­szé­le­sebb körben használt pszichoaktív drogok közé tartoznak, mind gyógyászati, mind nem gyó­gyá­szati célú alkalmazásukat tekintve. A krónikus használat, a komoly visszaélés elsősorban a felnőtteket jellemzi. A jelenlegi barbiturátvisszaélők többsége nagy valószínűséggel gyógyászati célból kezdte ezeket a szereket használni. Számtalan beteg gyógykezelése alatt szokik rá ezekre a szerekre, és folytatja szedésüket jóval azután is, hogy az eredeti panasz rég megszűnt.

Míg a magasabb dózisok rendszerint nyugtató, kábító vagy altató hatásúak, kisebb mennyi­sé­gek hatását jóval nehezebb megjósolni. A barbiturátok az egyéntől és környezetétől függően kis adagban okozhatnak kezdeti izgatottságot, csökkenthetik a gátlásokat. Vannak, akiknél a nyug­tató, kábító hatás csak jelentős adag esetén tapasztalható, egyébként más pszichológiai jelenségek figyelhetők meg: a használó boldoggá, elégedetté válhat, eufóriás állapotba kerülhet, vagy – ez a másik véglet – agresszívvá, gyanakvóvá, erőszakossá válhat. A lehangoltság, önsaj­nálat és a bezárkózás szintén gyakran előforduló jelenségek.

A közepes és nagy adagok rendszerint növelik a reakcióidőt, gátolják a komplex tudati funk­ciók működését, csökkentik a gátlásokat, szabad folyást engednek az érzelmi megnyil­vá­nu­lá­soknak, és egy sor más, a részegséghez hasonló tüneteket okoznak.

Krónikus használat esetén a barbiturátok fizikai függőséget alakíthatnak ki. A barbiturát-füg­gőség néhány vonásában hasonló az ópiátoktól való függőséghez, de a barbiturátoktól (és az alko­holtól) való elvonás jóval veszélyesebb elvonási tünetekkel járhat, az elvonás orvosi irányí­tás nélkül halálos kimenetelű is lehet.

 

A gyógyszerek az életünkben

 

Amikor apukám meghalt, az anyám már régóta szedett nyugtatókat. Egyszerűen elvettem a kamrából a Seduxent. Persze senki nem tudott róla, így nem volt, aki kontrollálja, hogy arra használom-e, amire való. Később kipróbáltam mindenféle gyógyszert, kevertem alkohollal is. Egy idő után már nem hatott az altató, hozzászoktam. Mindenféle gyógyszereket vettem be, hogy nap­pal ébren tartsam, este pedig elaltassam magamat. Végül egy barátom vitt el orvoshoz. Má­sik gyógyszert kaptam a leszokás segítésére, de én azt sem az előírás szerint szedtem. Ördögi körbe kerültem... Vannak időszakok, amikor „igazi” drogokat használok, máskor gyógyszereket. A szervezetem „megtanulta” ezt a megoldási módot. Már olyan automatikus, a legkisebb fe­szült­ség esetén is a gyógyszer után nyúlok, valahogy úgy, ahogyan a szomjas ember a pohár víz után...

(19 éves lány)

 

Alkohol A legelterjedtebb tompító hatású legális drog. Az etil-alkohol (C2H5OH) szerves, színtelen, illékony, kellemes illatú, égető ízű, gyúlékony folyadék. „Alkohol” alatt rendszerint csak az etil-alkoholt (etanolt) értjük, bár ebbe a családba kémiailag számos más anyag is bele­tartozik.

Az alkohol legjelentősebb hatásait a központi idegrendszerben fejti ki. Gátolja az ideg­rend­szeri folyamatokat, de a gátló mechanizmusok esetleges stoppolódása miatt, jelentős mértékű izgatottság is előfordulhat.

Közepes mennyiségű alkohol (azaz néhány pohár ital) növelheti, de le is csökkentheti a szív ritmusát, kitágítja a bőrben lévő vékony hajszálereket (ez melegségérzetet okoz), csökkenti a testhőmérsékletet, növeli az étvágyat, a nyálelválasztást és a gyomorsav mennyiségét, okozhat vizelési kényszert, az EEG lassulását, növeli a reakcióidőt és rontja a mozgáskoordinációs képességet.

Magas dózisokban az alkohol ittas állapotot (berúgás), zavarodottságot, elfolyó beszédet, tor­zult látást, elégtelen mozgáskoordinációt eredményez, ezekhez a tünetekhez gyakran rosszullét és hányinger is társul. Még nagyobb mennyiségek elfogyasztása légzési nehézségeket, általános érzéketlenséget és eszméletvesztést okoz, szélsőséges esetben légzésbénulásból vagy keringési zavarból eredően halált. A berúgást gyakran jelentős másnaposság követi, melynek leggyakoribb tünetei: rosszullét, gyengeség, szédülés, gyenge mozgáskoordináció és különféle fájdalmak.

A mértéktelen alkoholfogyasztás – alkoholizmus – a mai napig a legtöbb embert érintő szen­vedélybetegség. A WHO meghatározása szerint az alkoholisták mértéktelen ivók, alkohol­füg­gő­ségük olyan szintet ér el, mely észrevehető lelki zavarokat okoz, károsítja testi-lelki egész­sé­güket, kapcsolataikat, társadalmi-gazdasági tevékenységüket. Az egy főre eső alkohol­fo­gyasztás Magyarországon egy év alatt 12 liter tiszta alkohol. Becslések szerint az alkoholisták száma eléri az egymilliót, azaz a népesség 10%-át.

 

Az alkohol történetéből

A nyugati világ borkultúrájának bölcsője Görögország. Homérosz leírásaiból tudjuk, hogy a bor legalább annyira alapélelmiszernek számított, mint a kenyér. Platón írta le, hogy étke­zés­hez nem volt szokás bort inni, hanem csak utána, megmosott kézzel láttak hozzá az isteneknek szánt boráldozathoz. A ceremónia órákig tartott. Először a házigazda ürítette poharát a ven­dé­gére, majd a vendég következett; közben beszélgettek, sűrűn emlegették Dionüszoszt, a mámor istenét. A kellemetlen következmények megelőzésére néhány szem keserűmandulát rágcsáltak. Platón el­ítélte a szertartásnak álcázott tivornyázást, és szigorú rendszabályokat követelt ellene: 18 évnél fiatalabbak egyáltalán ne kaphassanak bort, és 40 évnél fiatalabbak csak annyit, amennyitől nem részegedhetnek le; ellenben 40 év feletti férfiak számára megengedhető a túl­zott borfogyasztás, hiszen az Dionüszosz dicsőségét szolgálja.

Az első hiteles információ a sörről Mezopotámiából való, i.e. 3500 tájáról. Ez a vidék legen­dá­san gazdag gabonatermést hozott, így hamar megtanulták a sörkészítést is. A sumérok már ék­írá­sukban is használják a sör szót. Az első jelentős söráldozati emlék is az ő agyag­táb­lái­kon ma­radt fenn. A termékenység istennőjének, Nin–Harrának mutattak besöráldozatot. A sör­fő­zők igen meg­becsült emberek voltak a sumeroknál, még a katonai szolgálat alól is fel voltak mentve. A mezopotámiai Uruk városából származik a világ legrégebbi sördokumentuma. Kép­írással mutatja be a sörfőzést és az istennőnek bemutatott áldozatot. Ez az agyagtábla bi­zo­nyítja, hogy valóban a sumerok voltak a világ első sörfőzői. Sörük némileg hasonlított a maihoz, azzal a különbséggel, hogy valószínűleg nem használtak komlót. A sör nemcsak kedvelt népi ital volt, hanem bizonyos kategóriák szerint megállapított járandóság is. A munkások és rab­szol­gák napi egy liter gyenge sört, a nehezebb fizikai munkát végző és az alacsony beosztású hi­va­talnokok napi 2 liter sört, a közepes beosztásúak és asszonyok napi 3 litert, a főemberek napi 5 litert kaptak. Természetesen az akkori sörök alkoholtartalma jóval alacsonyabb volt, mint ma.

A pálinka viszonylag új ital. Ez nem meglepő, hiszen készítése nem olyan egyszerű, mint más alkoholos italoké. Eredetileg a bor párolása útján nyerték, és ezt sokáig csupán a patikusok végezték. Az ital olyannyira más volt, mint az addig megszokottak, hogy nem is jutott eszébe senkinek azokhoz hasonlóan használni. Így főleg gyógyszerként alkalmazták. Méghozzá a leg­többször eléggé sikeresen, sokan például a fogfájás egyetlen hathatós ellenszerének tekintették. Ami nem csoda, hiszen magas alkoholtartalmának köszönhetően egyrészt fertőtleníti a szájban lévő sebeket, másrészt eltompítja az érzékelést, így a fájdalmat is. De használták sok más baj gyógyírjaként is – a legtöbb helyen gyomorbajokra, emésztési bántalmakra. A pálinka hatá­sos­sá­gát mutatja, hogy ebben a minőségében ma is sokan előszeretettel fogyasztják.

A XVII–XVIII. században szokásba jött az is, hogy csata előtt pálinkát osztanak a kato­náknak, aminek egy orvos szerint „nem is volt rossz hatása”. Egyszóval a katona rendszeres szeszfogyasztóvá válik, s alkalomadtán a szeszgyártás hadiiparrá lép elő.

Természetesen gyorsan felfedezték a pálinka legegyértelműbb hatását, nevezetesen azt, hogy nagyon könnyen be lehet rúgni tőle. Ez a funkciója azután fokozatosan háttérbe szorította az összes többit, és hogy valóban ez az igazi, azt napjaink töméntelen szeszgyára bizonyítja.

Ahogy az alkohol egyre inkább megszokott fogyasztási cikké vált, és ugyanakkor a gaz­da­ság­ban is jelentős tényezővé nőtt. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az ital – különösen a tömény vál­tozatok – fogyasztása bizonyos nemkívánatos társadalmi, egészségügyi és erkölcsi hatásokkal jár együtt. Az Egyesült Államokban például 1882-től az összes állam oktatási tervében szerepelt, hogy a gyerekeknek tanulniuk kell az alkoholról és annak hatásairól. 1920-ban életbe lépett az alkoholtilalom – bezárták a kocsmákat és szeszpárlókat, alkoholos italt fogyasztani tör­vény­el­lenessé vált. A tilalmat több, mint 13 év után erős gazdasági nyomásra Roosevelt elnök oldotta fel, 1933-ban.

 

 

Alkohol az életünkben

 

15 éves lány:

Amikor az a fiú odajött hozzám, és megkérdezte, hogy mit iszom, egyszerűen úgy éreztem: ciki lenne kólát kérni. Az első italnév, ami eszembe jutott, a vodka volt, úgyhogy azt kértem. Még a narancslével keverve sem volt valami jó íze, de a második után már nem is éreztem. A fiú egyre erőszakosabb volt, én pedig egyszerűen nem tudtam nemet mondani. A többiek később elmesélték, milyen hülyén viselkedtem, és a következő napokban alig bírtam a barátnőim szemébe nézni. Szörnyű volt, úgy éreztem, a homlokomra van írva, mit csináltam, és mindenki tudja, milyen ostoba voltam.

 

A taxisofőr:

Egyszer beült hozám egy tizenhat év körüli lány és a fiúja. A lány szemmel láthatóan sokat ivott, teljesen összefüggéstelenül beszélt és vihorászott, a srác pedig egész úton nyo­mor­gatta a hátsó ülésen. Nem vagyok biztos benne, hogy a lány is így képzelte a szerelmet, de szemmel láthatóan nem volt abban az állapotban, hogy komolyan tiltakozzon. Egész úton azon gondolkoztam, közbelépjek-e, de úgy döntöttem, hogy ez nem az én dolgom, és különben is: minek ivott annyit az a lány?

 

A pszichológus:

A munkám során gyakoriak azok az esetek, ahol a fiatalkorúak lelki gondjait a túlzásba vitt alkoholfogyasztás okozza. Az italtól elmosódnak a korlátok, leomlanak a gátak. Olyan cselekvések jönnek ezután, amiket már nem a józan akarat diktál. Először a vadulás, a ki, ha én nem és a szex. Másnap pedig következik a bűntudat. A lelki válság.

 

Sajnos a tizenévesek a saját kárukon tanulnak, mert senki nem mondja el nekik, melyek az alkoholfogyasztás következményei. Feldolgozni olyan eseményeket – itt elsősorban a szabados szexre gondolok – amik józanul nem történtek volna meg, nagyon nehéz, főleg, ha a család, a baráti kör sem tud segíteni. Ha a fiatal környezetében nincs senki, akivel megbeszélheti a történteket, a gond felőrli, depresszióssá válik. Ami először jó bulinak tűnt, abból olyan teher válhat, amit egy életen át cipel magával az ember.

(Az Ifjúsági Magazinból)

 

2.2. Illegális

 

Ópiátok (morfium, ópium, heroin, metadon) Az ópium egyike a legrégibb kábító­sze­rek­nek. A máknövény gubójából különféle eljárásokkal állítják elő. Az ópium egyik alkaloidja a mor­fin, melyet a gyógyászat fájdalomcsillapításra használ.

Az ópiátoknak euforizáló, elernyedést okozó hatása van, de hallucinációk is jelent­kez­het­nek. Igen súlyos pszichés és fizikai függőséget okoz. Rendkívüli mérvű a hozzászokás (tole­ran­cia), így az ópiumfüggőnek a kívánt hatás eléréséhez egyre növekvő adagot, akár a halálos adag sokszorosát kell magához vennie. Így közvetlen életveszélyt jelent a túladagolás kockázata.

Az ópiátok közül legelterjedtebb a száraz mákgubóból házilag készített máktea és a kábító­szer-piac vezető „anyaga”, a szintetikus előállítású heroin. A heroint por alakban szívják fel, fólián melegítve a gőzét lélegzik vagy intravénásan használják. Hatása a morfiuméhoz hasonló (éppen a morfiumfüggőség kezelésére fejlesztették ki), de sokkal rövidebb idő alatt, sokkal erősebb függőséget alakít ki. Használata ma már az egész világon tiltott. A heroinelvonás súlyos fizikai fájdalmakkal, testi szenvedéssel járó folyamat. A heroinelvonás pótszereként használják a metadont (Depridol), mely csak annyiban tér el a herointól, hogy elvonási tünetei enyhébbek. Célja, hogy a súlyos heroinfüggők fogyasztását ellenőrizhetővé tegyék.

 

 

Az ópiátok történetéből

Az ópiumból származó készítményeket sok kultúrában használták fájdalomcsillapítóként és nyugtatóként. A mákot már i. e. 4000-ben kábítószerként tartották számon Dél-Babilonban. Az egyiptomiak a gyógyászatban használták, Kínában pedig az éhínségek idején étvágy­csök­ken­tő hatása miatt, illetve ünnepi ceremóniákon füstjének hatása miatt alkalmazták. A görög mito­ló­giában a mákkapszula Morpheusznak, az álom istenének és Thanatosznak, a halál istenének a jelképe volt.

Az ópium a XIX. században érte el az európai országokat. Elsősorban az angliai és francia­or­szágbeli kikötői és ipari munkásság körében terjedt el. Eközben rohamosan nőtt a Kínába irányuló ópiumimport, és ezzel együtt járványként terjedt az ópiumszívás. (Valószínűleg ez az első eset, hogy egy drogot „társadalmi méretekben” károsan alkalmaznak.) Kína és Nagy-Bri­tannia között 1840-42-ben lejátszódott az „ópiumháború” (a kínai császár rendeletében a nyu­gatról érkező hajókat ópiumszállítmányuk beszolgáltatására kényszerítette). A háború a britek győ­zelmével végződött, akik ekkor alapították a Távol-Kelet legnagyobb kikötőjét, Hong-Kongot.

A XIX. század végén Amerikában is megszülettek az első ópiumellenes rendeletek (ezeket leg­inkább a mind nagyobb számban bevándorló kínaiak ópiumfogyasztása tette szükségessé).   

Közben 1874-ben Angliában kémiai úton előállítják a morfium kémiai változatát, a heroint. A szer neve a latin “hero” (hős) szótőből származik. Eredetileg fájdalom- és köhögés­csil­la­pító szerként állították elő. Felfedezésekor morfinfüggők kezelésére is megkísérelték hasz­nálni, de hamar kiderült, hogy hamarabb és súlyosabb függőséget okoz, mint a morfium. (A morfiumot 1806-ban fedezték fel, és ettől kezdve használták az ópium helyett a gyógyászatban fájdalomcsillapítóként, mivel minősége jobban elenőrizhető volt, mint az ópiumé. Ebben az időszakban elsősorban a morfiumhoz könnyen hozzáférő orvosok váltak morfium-függővé.)

Az USA kongresszusa már 1924-ben – rendkívüli veszélyességére való tekintettel – be­til­tot­ta a morfium kiváltására létrehozott heroin előállítását. A betiltást követően versenylovak doppingolására használták, ez azonban gyakran a lovak fulladásos halálához vezetett.

 

 

Ópiátok az életünkben

 

Mit éreztél a heroin hatása alatt? El tudod egyáltalán mondani?

Végül is úgy igazából elmondani nem lehet, gyönyörű álmaim voltak. Nem lehetett abbahagyni. Kezdtem elhanyagolni magam és az egész környezetemet. Minden nap anyagoztam. Ekkor már öt munkahelyem volt, olyan is, ahol majdnem belebuktam a mosogatóba, annyira káó voltam. Ekkor figyelt fel rám az utógondozóm a gyer­mekvárosban, olyan szépen lebegtem, szinte kiütöttem magam. Amikor magamhoz tértem, már a kórházban voltam.

 

Milyen intézménynél találtál segítséget?

Eleinte azt mondtam, le tudok állni egyedül is, nem kell segítség, nem leszek én függő, tudom én azt, hogy mennyit bökök el. Aztán mégis. Voltam Dunaharasztin két hónapig, majd elmentem a Szigetbe meg a Jász utcába, ahol orvos, míg az előző helyen pszichológus kezelt. Segítség kell, mert egyedül nem megy. A lelkieket sokkal nehezebb elviselni, mint a kezdeti testi elvonást.

 

Észlelsz valamilyen maradandó testi változást a heroin elvonása után?

Alacsony vércukorszint, magasvérnyomás, alacsony vérnyomás, májcirózis, szív­elég­­telen­ség.

Kéthavonta járok belgyógyászati kontrollra. Az orvosom nagyot nézett, amikor a laboreredményt meglátta. Azt mondta, hogy ez egy ötven éves alkoholfüggő leleteinek felel meg. Ilyen fiatalon... Most úgy fest a helyzet, hogy leszázalékolnak. Végre elkezdtem rendszeresen tanulni, készülnék az érettségire, közben pedig nyomaszt a kérdés, mivégre?! Egy rokkant embernek...

(21 éves, gyógyult heroinista lány)

 

3. Tudatmódosító hatású drogok

3.1. Legális(?!)

 

Szerves oldószerek A legfiatalabbak, illetve a legsúlyosabb helyzetű társadalmi csoportok körében jellemző a szipózás: ragasztók, hígítók, lakkok gőzének belélegzése. Euforizáló hatású, a problémák elhalványulnak, a szer használója saját képességei felfokozódását érzi.

Használata igen gyorsan súlyos testi károsodásokhoz (májkárosodás, szemidegkárosodás, elbutulás) vezet. Akut veszélyként folyamatosan fennáll a fulladás, légzőközpont-bénulás kockázata.

 

3.2. Illegális

 

Cannabis-származékok Elnevezésük az indiai kender botanikai nevéből származik. Ható­anyaga a tetrahidrocannabinol (THC), melyet a növény magvaiból, virágzó ágvégződéseiből, leveleiből nyernek. Az ezekből készített zúzalék a marihuana, amelyet cigaretta formájában (joint) fogyasztanak. A hasis THC-koncentrációja magasabb a marihuanaénál. Gyantatömbök for­májában terjesztik, ételbe, italba keverik, vagy dohányként, illetve dohánnyal keverve szívják.

A cannabis-származékok nyugalmat, eufóriát és gyors hangulatemelkedést hoznak létre. A gondolkodás tompul, miközben az érzékelés élesebbé válik. Érzékcsalódások jelentkeznek, felbomlanak a tér- és időbeli kategóriák, mindenhatóság-érzés jelenik meg.

A fizikai függőség nem jellemző, de használata komoly pszichés függőséghez, az így kialakuló tartós fogyasztás pedig az érzelmek elszürküléséhez, indítékszegénységhez vezet.

Függőségre hajló személyeknél gyakran a marihuána, illetve a hasis a kapu-drog, a későbbi drogfogyasztás megalapozója.

 

A cannabisok történetéből

A kenderről szóló első írásos emlék Shen Nung kínai császár Pen Ts’ao nevű gyógy­sze­ré­szeti könyvében található, amely i.e. 2737-ben keletkezett. A hasist malária, reuma, köszvény, női gyengeség ellen és sebek gyors hegedésére ajánlja. Furcsa, de egy másik kínai gyógyászati szakkönyv (Rhy Ay), amely az i.e. 15. században keletkezett, meg sem említi a kender pszicho­aktív erejét.

Az indiai gyógyászat korán felismerte, hogy a kender kiválóan alkalmas pszicho­szo­matikus betegségek kezelésére, ezért előszeretettel alkalmazták például álmatlanság és migrén ellen. A kenderrel gyógyítható betegségek tibeti listáján szerepel többek közt reuma, állat­hara­pás, skorpiócsípés, görcs, hasmenés, gyulladás, lepra, kolera, megfázás és galandféreg. Gyakran alkalmazták elgennyesedéseknél, főként elgennyesedett füleknél. Állítólag tériszony ellen is hatásos a kender; ezt napjainkban is sokan megerősítették.

A kender jelentős szerepet játszik India erotikával átszőtt titkos tanításában, a Tantrában – éspedig Síva és Párvati legendájában.

Síva mennyei feleségével, Párvatival a világ tetején, a Himaláján élt. Síva bizony nem sokat volt otthon bájos asszonyával, sokkal inkább a hegyek érzéki nimfáival és istennőivel múlatta az időt. Párvati természetesen véget szeretett volna vetni ezeknek a kicsapongásoknak. Megtalálta a nőnemű kendernövényt, amelynek gyantás virágát odaadta férjének, hogy szívja el. Az istent rögtön „boldog izgalom és a felesége iránt érzett példátlan erejű vágy fogta el”. Egyesülésük alatt különleges, isteni extázist éltek át, így ezentúl, amikor szeretkeztek, mindig kendert fogyasztottak, és helyreállt a családi béke. Az istenek azért ajándékozták a halandóknak a szent növényt, hogy így ők is megvalósíthassák a házastársak közötti örök szerelmet.

 

 

Cannabis-származékok az életünkben

 

·      Nem értem, miért csinálnak a szüleim ilyen nagy ügyet belőle, hogy marihuánát szívok. Szombatonként, videózás közben elszívunk a barátaimmal néhány füves cigit, de eszem­be se jutna heroinhoz vagy hasonlóhoz nyúlni – nem vagyok hülye!

(17 éves fiú)

 

·      Apu napi negyven cigarettát szív. Reggelenként majd megfullad, annyit köhög. Sze­rintem képmutatóan viselkedik, amikor úgy kezel, mintha drogos lennék, pusztán mert a hét végén néha elszívok egy-két marihuánás cigit.

(17 éves fiú)

 

·      41 éves anya:

El sem tudom mondani, milyen szörnyű csapásként ért, amikor kiderült, hogy Juli mari­huánát szív. Úgy éreztem csődöt mondtam anyai mivoltomban, biztosan elkövettünk az apjával valami hibát, ami arra késztette, hogy kábítószerhez nyúljon. Első gondolatom az volt, hogy rögtön elmegyek vele az orvosunkhoz, hátha tud egy kábítószer-elvonásra specializálódott intézetet.

 

·      17 éves leány:

Alig tudtam elmagyarázni a szüleimnek, hogy ez nem olyan súlyos dolog, mint ahogyan hiszik. A barátaim teljesen normális gyerekek, és egyikünk sem kábítószeres; néha mindenki szív egy kis marihuánát. Ez ugyanaz, mint amikor valaki társaságban megiszik egy-két pohárral, és egyáltalán nem azt jelenti, hogy idővel mind rászokunk a kemény drogokra.

(E. Fenwick – Dr. T. Smith: Kamaszévek)

 

 

Hallucinogének – Az LSD és a varázsgombák. Neve a kémiai elnevezés (liszergsavdietilamid) rövidítése. Általában bélyegek formájában terjesztik.

Kis mennyiségben is erős hatású. Komplex, fantasztikus hallucinációkat („trip”, „utazás”) eredményez. Megváltozik a tér- és időélmény, intenzívebbé válnak az érzelmek. Erős hallucinációk, érzékcsalódások jelennek meg. Kialakulhat a mindenhatóság érzése; olyan helyzetmegítélési zavar, amely az LSD-élvezőt súlyos veszélybe sodorhatja (például azt éli meg, hogy tud repülni). Nem okoz fizikai függőséget, de huzamosabb szedés esetén a pszichés függés személyiségváltozást (az érdeklődés hiánya, aktivitás csökkenése, aszociális magatartás, vagy akár az elmebetegségig fokozódó paranoid állapotok) okoz. Különös veszélye, hogy előidézhet súlyos negatív tartalmú „horror-trip”-et: az ilyenkor fellépő félelmek és pánikreakciók bűncselekményhez, vagy akár öngyilkossághoz is vezethetnek. Az LSD-élvezet legmegrázóbb következménye a Flash-Back: a szer hatása teljesen váratlanul, hetek vagy hónapok elteltével újra jelentkezik, ez pedig akár a megőrülés élményéig fokozódó szorongást, tehetetlenség-érzést válthat ki.

Hasonló hatású volt a hetvenes években használt Parkan nevű gyógyszer, amely alkohollal együtt fogyasztva érzékcsalódásokat okozott. A Parkant a 80-as évek elején, a hazai drogellenes küzdelem egyik első lépéseként kivonták a forgalomból.   

Szintén az LSD-hez hasonló hatásúak a Dél-Amerikában, illetve Mexikóban használatos varázsgombák, és a Peyotl-kaktusz[2].

 

Az LSD történetéből

1938-ban, gyógyszertani kísérletek során nyerték ki az anyarozs gombájából. Albert Hofmann, az LSD felfedezője írta, miután a kísérletek során az anyag véletlenül a szervezetébe jutott:

„Haza kellett mennem, mert különös nyugtalanságot tapasztaltam magamon, enyhe szédü­lés kíséretében. Otthon ágyba feküdtem, és jóleső részegséget éreztem, amit rendkívüli fan­tázia­képek kísértek. Amint lehunytam a szememet, fantasztikus képeket láttam...”

Minthogy az LSD már egészen kis adagokban is erőteljesen befolyásolja a lelki folya­ma­tokat, eleinte a pszichiátriában felhasználható értékes gyógyszernek tartották. Miközben hatását tanulmányozták, a szer illegális előállítása, kereskedelme és fogyasztása drámaian megemel­ke­dett. A Harvard Egyetem tudósai ugyanis sok esetben diákjaiknak adták be az LSD-t. Az LSD a hat­vanas évek diákmozgalmainak, a fennálló társadalmi rendszer elleni tiltakozásnak egyik esz­kö­zévé és szimbólumává vált (többek között a hippimozgalomban). A mozgalom egyik aty­ja Timoty Leary – korábban a Harvardon tanító pszichológus – volt.

A dél-amerikai indián törzsek gombakultuszában használatos varázsgombák hatása nagy­ban hasonlít az LSD-éhez. Az aztékok, toltékok, maják gyakran használtak „szent varázs­gom­bá­kat” vallásos-mágikus szertartásaikhoz. A psychedelikus mozgalom beköszöntével a varázs­gom­bák az LSD-vel együtt széles körben elterjedtek. Hatóanyagukat az LSD-t is felfedező Hofmann határozta meg. Ma már szintetikus előállításuk is lehetséges. A varázsgombák használata nap­jaink­ban is él, sokan saját fogyasztásra, otthonukban termesztik őket. Hollandiában a varázs­gombák kvázi legálisan kaphatóak az erre szakosodott boltokban (ami kissé meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy ezeknek a gombáknak a hatása lényegében megegyezik az LSD-ével).

 

 

LSD az életünkben

 

Az ember egy csomó gyönyörű dolgot egyetlen nap alatt is meg tud tanulni, egyetlen savutazáson. Csináltad ezt valaha is: levetni a ruhát és az erdőben sétálni? Mikor egyedül vagyok az erdőben, az más, mintha a többiekkel járnám a természetet. Egy új világ. Elég merész voltam akkoriban, hogy a szellememmel kísérleteztem. Hallottam azokat a gyönyörű hangokat, mintha csak minden azt suttogta volna, hogy vegyem le a ruhám. Így hát levetkőztem, és teljesen egyedül voltam, de azért éreztem, hogy a társadalom ott van az oldalvonalon. Úgy éreztem, mintha a fákkal kellene szeretkeznem, de egész idő alatt tudatában voltam a társadalomnak. És elhatároztam, hogy megszabadulok tőle...

 

(Sükösd Mihály: Hippivilág – Kozmosz Könyvek, 1979 nyomán)

 

A kábítószer-használat tudományos elemzése több fontos általános tanulsággal szolgált. Régóta ismert, hogy a világ különböző részein, a különböző nagyrasszokhoz tartozó, gyökeresen eltérő eredetű és életmódú népcsoportok népművészete sok azonos motívumot tartalmaz. E kultúrák érintkezése a földrajzi távolságok miatt elképzelhetetlen. Így sokáig értetlenül álltak a meglepő hasonlóságok előtt. A megfejtést a hallucináció mecha­niz­mu­sának megértése szolgáltatta. A hallucináció első és második fázisa alapvető hasonlóságot mutat a különböző emberekben, mivel a hallucinációs képi rendszer az agy általános reakciómódjának megnyilvánulása. Az emberiségnek ez az ősi jelrendszere jól meg­ma­gya­ráz­hatja a különböző kontinensek népművészetének közös motívumait. A peyotekaktusz terméke a meszkalin, a beléndeké a belladonna, a kenderé a marihuána, az anyarozsé az LSD és a mexikói indiánok szent gombájáé a pszilobcibin. Az e növények fogyasztását követően jelentkező hallucináció sajátságos jelei számos ősi művészeti emléken egyér­tel­műen felismerhetők.

Mindez tehát azt jelenti, hogy az emberi adottságok vizsgálatából mindig remélhető lé­nye­günk, eredetünk mélyebb megismerése. A kábítószerektől viszont nem várható az emberi képesség kiteljesedése vagy megújítása.

(Czeizel Endre: Az érték bennünk van – Gondolat, 1984 nyomán)

 

A drogok és a jog

A büntető törvénykönyvből („drogtörvény”)

 

282. § (1) Aki a hatósági előírások megszegésével kábítószert termeszt, előállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki a hatósági előírások megszegésével kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) A büntetés az (1) bekezdés esetén két évtől nyolc évig, a (2) bekezdés esetén öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt

a) üzletszerűen,

b) fegyveresen,

c) hivatalos vagy közfeladatot ellátó személyként követik el,

d) tizennyolcadik életévét betöltött személy tizennyolcadik életévét be nem töltött személy felhasználásával követi el, illetve az elkövetés folytán ilyen személy jut kábítószerhez,

e) nem kábítószerfüggő személy kábítószerfüggő személy felhasználásával követi el.

(4) A büntetés a (2) bekezdés esetén öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt oktatási, köznevelési, gyermekjóléti és gyermekvédelmi, közművelődési feladatok ellátására rendelt épületek területén, annak környezetében, a fegyveres erők vagy a büntetés-végrehajtási szervezet objektumaiban követik el.

(5) A büntetés az (1) bekezdés esetén öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, a (2) bekezdés esetén tíz évtől tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a bűncselekményt

a) jelentős mennyiségű kábítószerre,

b) bűnszervezet tagjaként vagy megbízásából követik el.

(6) Az (1)-(5) bekezdés szerint büntetendő az is, aki a kábítószerrel visszaélés bűncselek­mé­nyének elkövetéséhez anyagi eszközöket szolgáltat.

(7) Aki kábítószerrel visszaélés elkövetésére felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkö­ve­tésben megállapodik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(8) Ha a kábítószerrel visszaélést csekély mennyiségű kábítószerre követik el, a büntetés vétség miatt az (1) bekezdés esetén két évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénz­bün­tetés, a (2) bekezdés szerinti kínálás és átadás elkövetési magatartások esetén két évig terjedő szabadságvesztés.

(9) Aki

a) a hatósági előírások megszegésével kábítószert fogyaszt,

b) nagy nyilvánosság előtt kábítószer-fogyasztásra hív fel,

ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

282/A. § (1) Az a kábítószerfüggő személy, aki a hatósági előírások megszegésével kábítószert termeszt, előállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az a kábítószerfüggő személy, aki a hatósági előírások megszegésével kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) A büntetés bűntett miatt az (1) bekezdés esetén három évig, a (2) bekezdés esetén öt évig terjedő szabadságvesztés, ha bűncselekményt üzletszerűen követik el.

(4) A büntetés bűntett miatt az (1) bekezdés esetén két évtől nyolc évig, a (2) bekezdés esetén öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt jelentős mennyiségű kábítószerre követik el.

(5) Az a kábítószerfüggő személy, aki a hatósági előírások megszegésével

a) kábítószert fogyaszt, illetőleg saját fogyasztása céljából tart,

b) csekély mennyiségű kábítószert saját fogyasztása céljából előállít, termeszt, megszerez,

c) csekély mennyiségű kábítószert tizennyolcadik életévét betöltött személynek fogyasztás céljából kínál, átad

vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénz­bün­te­téssel büntetendő.

(6) Nem büntethető a kábítószerfüggő személy

a) az (5) bekezdés a)-b) pontja esetén, vagy

b) ha kábítószer fogyasztásával összefüggő – kétévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő – más bűncselekményt követett el,

feltéve, ha az első fokú ítélet meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos, kábítószerfüggőséget gyógyító kezelésben részesült.

Kóros szenvedélykeltés

283. § Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személynek kábító hatású anyag vagy szer kóros élvezetéhez segítséget nyújt, vagy őt arra rábírni törekszik, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Kábítószer készítésének elősegítése

283/A. § (1) Aki kábítószernek a hatósági előírások megszegésével történő termesztéséhez, illetőleg előállításához szükséges, vagy a termesztést, illetőleg az előállítást könnyítő feltételeket biztosítja, úgyszintén, aki kábítószer termesztéséhez, előállításához szükséges anyagot, terméket, berendezést vagy felszerelést

a) készít, illetőleg készíttet,

b) átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik,

ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki kábítószernek a hatósági előírások megszegésével történő termesztéséhez, illetőleg előállításához szükséges, vagy azt könnyítő vagyoni értékű gazdasági, műszaki, szervezési ismeretet a kábítószer termesztőjének, illetőleg előállítójának a rendelkezésére bocsát.

(3) Nem büntethető az (1) bekezdés a) pontja esetén, aki – mielőtt a kábítószer termesztéséhez, előállításához szükséges anyag, termék, berendezés, felszerelés készítése, illetőleg készíttetése a hatóság tudomására jutott volna – a kábítószer készítését elősegítő tevékenységét a hatóság előtt felfedi, és az elkészített dolgokat a hatóságnak átadja, valamint lehetővé teszi a készítésben részt vevő más személyek kilétének megállapítását.

Értelmező rendelkezés

(2) A 282. §, a 282/A. § és a 283/A. § alkalmazásában kábítószeren a visszaélés szempontjából veszélyes pszichotrop anyagot is érteni kell.